China Miéville: The Scar

Egy újabb ősrégi retrócikk az endless hajnalából, ami azóta szintén napvilágot látott magyarul: a nemzetközi jog helyett az Új Groteszk általa alapított porondján berendezkedő brit fenomén harmadik agymenése. Kevésbé barokkosabb túláradás, még fordulatosabb cselekmény, még több posztindusztriál prekapitalista kiborg! • A díjnyertes (és magyarul is megjelent) Perdido Street Station után Miéville 2002-ben visszatért Bas-Lag-ra, ám elhagyta a gigantikus New (Új-) Crobuzont, és hosszú vándorútra indult. Bellis Coldwine kissé vénkisasszonyos nyelvész, aki menekülni kénytelen New (Új-)Crobuzon bűnös metropoliszából. A Terpsichoria nevű hajón egy távoli, tejjel-mézzel folyó gyarmatra tart, ahol tolmácsként reméli kihúzni azt a pár évet, amíg visszamerészkedhet felbolydult otthonába. Az út azonban rögtön az elején váratlan fordulatot vesz, amikor Salkrikaltor víz alatti városában kénytelenek a fedélzetre venni Új-Crobuzon egyik ügynökét, Silas Fennecet, aki egyetlen parancsszavával visszafordítja a hajót. Mire a visszahúzódó Bellis megpróbálná kideríteni, mi köze mindennek Új-Crobuzon eltűnt fúrótornyához, váratlan támadás éri a hajót. A brutálisan hatékony kalózcsapat vezetője, az ördöngös Uther Doul — akár akarják, akár nem — mind az utasokat, mind a büntetőgyárakban átépített fegyenceket magával viszi az otthonába, a tengereket járó hajó-városba, Armadába. Az ezernyi különböző úszó alkalmatosságból összeállt Armada mindenkinek biztosítja a társadalmi egyenlőséget — a távozás lehetőségét azonban már nem. A hullámokon imbolygó néhai […]